Egy utcai lámpa
Egy utcai lámpa arcomba néz,
csendesen vizsgál…nem beszél.
Éjjeli barátai, a barna kis pillék
elhagyták, és a meleget magukkal vitték.
Ácsorgok, de csak pár percre;
a régi álom be van fedve,
legyen hát sötét az este,
már régóta ez a rendje.
Leheletem, szemem előtt kavarog,
és árnyképként tör át rajta a halott.
Távol egy fekete alak…
nem számol csak tagad.
Eleinte kabát, kalap,
később újra takarják a falak.
Nem káprázik szemem;
jön, megáll és némán nevet.
Búpalástba folytja nyakam a hurok,
üvöltenék, de csak nyelni tudok.
Az érzés burokban marad,
hegyben tornyosul a falat.
1993.
Következő -> |