Szeretném
Monoton robogok
bukott napok ösvényein,
beborítja búja
még fel-felgyúló fényeim.
Az erőt adó szikrát
célom köve csapja,
melyre cementport hint
önzéseknek fattya,
a hatalom,
de megvárom hogy kéljen
ragyogó napom;
lesöpröm a port
aszodó kezemmel,
ha fogytán az erőm
folytatom fegyverrel,
és rettenet közeleg.
Húzzátok be nyakatok
lelkemre ülő porszemek,
mert tisztogatás közeleg!
Paripát akarok,
mely nyereg nélkül vágtat,
daloló madarat,
mely tiszta égen szállhat,
dús gyepet, sűrű erdőt.
Hadd üljön a dér
meggyötört fejemre,
hadd szálljon a pollen
véreres szememre,
hisz másképp sírni
már nem tudok!
2001.
Következő ->
|