Két ég között
Bársonymezőn fekszem
az éj csendjébe némán,
távoli zajok zizegnek,
suttogva érnek hozzám.
Méla ábránd szolgájaként
a vágyak tengerébe
ladikomon sodródom
halovány kékjébe.
Bágyadt fodrán
a telihold fénye
számtalan csillagot fest
végtelen mezejére.
Tündöklő gyöngyök,
mint sellők pillantása
kápráztat és elragad
a halak országába.
Megtörlöm a szemem,
lehet hogy álmodom;
hableány surran el
a fáradt hajnalon.
Hosszú szőke haja
lágyan hullámzik,
számtalan csillagként
aranyszínbe játszik.
Alattam is ég,
felettem is ég,
amíg tehetem
köztük járok én.
1997.
Következő ->
|