Többé nincs visszaút
Ismét meghalnak az álmok,
s mindnek életet kívánok,
de meghalnak és elkopnak,
bár néha visszamorognak.
Én taszítom őket
feneketlen kútba,
gyászoló verembe,
hol darázsrajként zúgva
olykor visszajönnek,
és koponyámba szúrnak.
Nem bánom…
legalább emlékszem,
hogy álmomban voltam
halálosztó vétek…
a jelenben csak…
megalkuvó féreg.
Lehetek még igazi,
elmarad a temetés,
néhány ember arcába
belevág a kaszakés!
Ezt ígérem,
ezúton ígérem:
iszod te még saját véred,
megszüntetem hitvány léted!
1998.
Következő -> |