Rítusok a jégen
Felhúzod a korcsolyát
a műjégpálya szélén,
része vagy a tömegnek
tarka ruhába szürkén.
Körülötted szemléled
a díszes kavalkádot,
és kirívónak érzed
mintás nagykabátod.
Szép lassan felállsz,
bokád meginog,
arcod kipirul,
nézed; ki vihog.
Most még senki,
nem figyelnek rád,
továbbra is szürke vagy
a túlzsúfolt pályán.
Elindulsz az idegenbe
az izgalomtól remegve,
mínusz tízbe se gondolsz
a csontmetsző hidegre.
Úgy érzed már jól megy,
ekkor jön a gubanc,
erőltetett vigyor,
hatalmasat zuhansz.
Mint a szivárvány
tündöklik ruhád,
elnyúló ajkak
mutogatnak rád.
Közröhely, vidámság,
kineveted magad,
de lelkedhez legbelül
keserűség tapad.
Még mindig vörösödsz,
pedig a tömeg
már rég máson derül.
Hajítsd el a követ!
2001. |