Verebek

Csörög az óra hajnalba,

nem szívesen, de felkelek.

A nagy ablakot kitárom,

s megtörlöm a szememet.

Friss hó hullt az éjjel,

lefedve a régi.

Háza előtt lapátol

egy aszott arcú néni.

Még alszik a környék,

de hamarosan pirkad,

és kezdetét veszi

egy olyasféle új nap,

mint a tegnapi volt.

A bokrok belsejében

verebek ülnek sorba,

mint felfújt tollabdák

szorosan összebújva.

Nyakukat behúzzák,

mert az ilyen hideg

még tollkabátban sem

esik jól senkinek.

A tél múltával majd

lesz nagy küzdelem,

mindannyiuk célja

fészkelőhely, élelem.

De egy vékony ágra

most mind odaférnek,

és ha egy macska

közelükbe téved,

vészjelző ének

hagyja el torkukat.

2006.