Az �let ut�n

Neh�z utamon csizm�m r�g�ta j�r,

v�ndorbotom meghajlik m�r.

Vad�c f�ldem v�gs� �llom�s,

megpihenek rajta fagyos �jszak�n.

Mozdulatlan fekszem, �s mint takar�

befedi roskadt testemet a h�.

L�gyan �lel �t, mint csalfa m�tka,

bizsergetve �rint feh�r l�ba.

Ne ny�lj hozz�m, ne piszk�lj,

hagyj elt�nni v�ge m�r!

Testem-lelkem f�ldbe v�gy,

tudom, �rzem v�ge m�r.

Ne hamvaszd el testem,

ne �csolj fejf�t;

egyenek a varjak,

s a f�ldigiliszt�k!

Ne t�gy kopors�ba,

nem kell b�cs� sem,

hagyj ott elrohadnom

sz�pen csendesen!

Utols� dobban�s sz�vem moraja,

az agyhal�llal j� lelkem alkonya.

Befogad a f�ld, eltakar a gyom,

d�szes paraj n� elfolyt arcomon.

2000.