Ragadozó
Dús keblekként tornyosulnak
csábos dűnéi a földnek,
süvítő szilaj széltől
ringanak a völgyek.
Sásos lappban,
cserjés oldalon,
kopár hágón
lélegzik a vadon.
Szúrós szemek,
hegyes fogak,
éles karmok
vándorolnak.
Ádáz harcot vív
nap mint nap a kényszer,
a zsákmány átalakul,
de sosem vész el.
Korgó gyomorral
üldöz féktelen,
félretéve a veszélyt
átgázol mindenen.
Megragad és öl,
hisz mást nem tehet,
egy esélye van;
végzi a végzetet.
Kebleken, pusztákon
megy tovább szüntelen,
olykor meg-megáll,
de hosszasan nem pihen.
Bárki jöjjön szembe
megküzd vele,
nem térhet ki,
hajtja végzete.
1998. |