A vándor tüze
Búskomor a tél,
de majdcsak véget ér,
egy régi emlék bíztat
gyönge tűz hevén.
Ott ülök a pusztán,
csak az én tüzem lángol,
nem látni embert
se közel, se távol.
Siheder akácon a láng
unott táncot jár,
hajnalig tán bírja lába,
míg a köd felszáll.
Igazak álmát nem alszom,
tán hamis vagyok,
de a tüzet raknom kell
különben megfagyok.
2000.
Következő ->
|